Az utolsó éjszaka úgy, hogy Ő távol van. Nehezen, de eltelt a legnagyobb része. Bár a másik nehéz idő még csak most jön. Amilyen buta vagyok megint görcsölni fogok, hogy minden rendbe legyen az úton. Már nagyon hiányzik.
Ma egy picit aggódtam. Mindenhol az volt olvasható, hogy erdőtűz pusztít ott is, ahol Ő nyaral külföldön. Írta az újság, hogy 2 nagyobb üdülőövezetet is érint és persze 4 halott. Rossz szokásomhoz híven elkezdett járni az agyam. Írtam neki, hogy minden rendben van-e. Szerencsére jött a válasz 5 percen belül.
Ma előkerült egy régi ismerős is. Azaz...Talán találkoztam vele háromszor az életben. Az is meglepetésként ért, hogy a nevemre emlékszik, hát még az hogy a telefonszámomra is!?
Fura dolgokat mondott. Találkozni is akart. Én sem értem miért, de az a fajta kedvesség, amire mindíg vágyok most és ott és tőle nem esett jól. Távolságtartásra ösztönzött. Nincs kedvem kétértelmű dolgokba bonyolódni, vagy bárkit megtéveszteni akár csak kicsit is. Nekem most Ő van. Így vagy úgy. Nem túl kedvező körülményekkel, minimális romantikával és néha parányi kedvességgel. Talán hagy kívánni valót maga után, de nekem Ő van és Én valamiért Őt szeretem annyira, mint még senkit.
Talán megbánom egyszer, talán ésszel tudom most is, hogy semmi nem sül ki ebből. Talán... De talán nekem ez most jó, és talán Ő az az ember, akiért ennél rosszabb dolgokat is el tudnék viselni.
