Ma oltári pocsék napom volt.
Átlagos munkanapnak indult, mígnem jött a telefon....
Apukám volt. Annyit mondott Anyut baleset érte, valószínűleg lábtörés. Persze még a beszélgetés végére se értünk Én már bepakoltam és a főnököm szinte csak a hátamat látta. Utólag és ezúton is köszönöm neki a megértését.
Mire hazaértem a mentők már itt voltak. Nagyon büszke vagyok Anyura is, meg a nagyobbik uncsiöcsimre is (10 éves). Anyu nem esett pánikba pedig írdatlan fájdalmai lehettek, manócskámnak szólt hívja a mentőket, Ő pedig hősiesen a kapuba várta is Őket. Állítólag Ő sem ijedt meg. Tündériek mindketten.
Anyunak bent kellett maradnia. Meg is operálták, mert 3 helyen tört el a bokája meg egy csont le is vált. Viszont nagyon boldog volt, mert mindannyian ott voltunk mikor kitolták a műtőből :)) Persze a kis komolytalan "olasz" családunk, amikor úgy tűnik minden rossz, akkor van a leginkább elemében. Persze egy laza családi műsort vágtunk le, így Anyunak se volt ideje szomorkodni... Arról nem is beszélve, hogy a szobatársai is dőltek a röhögéstől :))
Hosszú lesz a gyógyulás és tudom, hogy rosszul is fogja viselni, hisz örökmozgó, most meg ágyhoz lesz kötve egy darabig. Arról nem is beszélve, hogy külön 2 napnál többet talán nem is aludtak Apuval a 33 év alatt. Khm 34 :)Na meg persze itt van Apu. Tartja magát és Ő is próbálja elfogadni a tényt, de tudom, hogy most olyan lesz mint egy kisgyerek.
Igérem megpróbálok helyt állni mindenhol. Itthon Apunak is, hogy ne érezzen semmit a háztartásbeli dolgokból hiányosságot, és Anyunak is, hogy el ne kámpicsorodjon.
Jah. A párom úgy fest hazaér. Bár ezt meg nem erősített forrásokból tudom csak, hisz felhívni nem hívott, egy sms-t sem írt és persze e-mailt sem. Rohadt sokat gondolhatott rám. Jó éjt
