Nem tudom. Azt hiszem nagyon kevés energia maradt arra, hogy elnézzek dolgokat. Feladtam vele kapcsolatban szinte mindent már. Bánt a dolog. Nagyon bánt. De egyszerűen nem tudom mit kéne még tegyek. Boldog vagyok, hogy van, de mégsem jó semmi. Beszélünk egymáshoz, de nem értjük meg egymást. Tudom, hogy hibás vagyok. Tudom, hogy sokkal nagyobb részben, mint azt Én gondolom, de egyszerűen kell valaki, aki nem csak velem van, de mellettem is. Soha nem igényeltem, hogy a nap 24 órájában legyen ez. Bőven elég, hogy amennyit tudok vele vagyok, de ez már úgy nem megy, hogy érzésem szerint csak Én akarom ezt.
Azt mondja Ő nem mondja ki, hogy legyen vége, de mindent elkövet, hogy Én mondjam. Azt mondja buta vagyok, ha azt érzem neki mindenki fontosabb. Csupán szombat óta igéri a krémet. Arról nem beszélve, hogy naphosszat elérhetetlen számomra, mert mindíg van fontosabb. Vagy, hogy ha találkozunk neki mindíg rohannia kell. Azt mondja tévedek, ha azt hiszem a "késöbb még találkozunk" szöveg, csak lerázós duma. Nem vagyok buta. Lehet, hogy vak vagyok, de buta nem.
Még, ha szeretem se tudok úgy vele lenni, hogy a legapróbb figyelmességet sem kapom meg. Másodrendű vagyok azt mondja. Ezzel nem lenne baj, de ha Én vagyok a másodrendű, akkor minden más az elsőrendű.
Sajnálom. 2 hétig gondolkodtam. Csodába reménykedtem, de ezt olvashattátok is. Igaza volt annak, aki azt mondta... Csodák pedig nem léteznek.
Köszönöm ami volt, de nekem ez nem megy.
Elég hazugság vesz körül, nem kell még egy. Elég problémám van. Tud-e róla???? Hát nem. Nagyrészéről nem. Miért? Mert elég baja van neki is, nem akarom a nyakába varrni az enyémet is. Érdekli-e? NEM
Hogy most boldog vagyok-e? Találjátok ki. Szerencsére, ha minden számítás bejön augusztus 2. hetétől sikerül eltűnjek egy időre. Ha a szerencsémre támaszkodom, akkor ez se jön össze. Nem akarok mást, csak csendet, és talán már végre valakit, akit az is érdekel Én mit akarok.
