Kezdek bezombulni.

Rohadt fáradt vagyok. Napi 8 óra meló. Különböző találkozók, aztán éjfélig festés barátnőm új szellemjárta lakásában. Nem mondom, hogy nem segítek szívesen :)
A kis erőt adó Mókusom, meg dolgozik dolgozik dolgozik és furi, de nem agyalok.
Nem akarok bonyodalmat. Békét akarok. Jobban, mint valaha.

De boldog vagyok, mert szeretem. És boldog vagyok, mert látom, hogy a barátnőmnek mennyire jól esik, hogy segítek és bár fáradt vagyok, de megéri látni, hogy örül.
Szegénykém egyedül csinál szinte mindent. A gyerekek kicsik, azaz nem akkorák, hogy erre a munkára alkalmasak legyenek, a férje édi de dolgozik, vagy nem tudom. Kinek segítsen az ember, ha nem a barátainak?