Hát mit is mondjak?
Eseményekben gazdak időszak volt, de mégis olyan dolgok, amiket, ha csokorba szednék és leírnék is csak elenyésző boldogságnak tűnne, vagy mások számára alapvető dolgoknak, amik teljesen természetesek az életükbe.
Hát ezért nem írom le és mellesleg boldog vagyok, hogy számomra ezek a dolgok csodát jelentenek nem pedig mindennapos eseménynek, ami felett már-már unottan átsiklok és egy átlagos pusziva, öleléssel, vagy mosollyal jutalmazok :) Nekem ezek napról napra gyönyörűek és minden percben szívesen gondolok rájuk :)))) Ez nekem jó :)
Az empatikus képességem az őszintétlen emberek már teljesen kiírtották. Csodálkozom embereken. Sok olyan ismerősöm van, akinek a nyomorból gazdagsága, a magányból társa, a bánatból öröme lett és mégis úgy festik le ezt az egészet, mint ha mindenkinek őket kéne sajnálni, mert eltörött a kedvenc 20 ft-os fésüjük. Persze mindez árnyalt példaként íródott az elöző mondatba. Amit tudok! Elöbb sajnálok meg egy embert az utcán, aki seprűvel a kezében keményen dolgozik és megalázza magát, hogy szabad pillanatában épp cipőt tisztítja, de nem panaszkodik, mert elfogadta magát és hálás, hogy van két keze és két lába, hogy dolgozzon. Ha rámosolyogsz visszamosolyog még, ha tudod is, hogy ez csak a álca, de szép gesztus, mint azokat az embereket, akik csak önsajnálatból panaszkodnak és másképp nem tudnák magukra vonni az emberek figyelmét, mert annyira sivár emberek. Mielött bárki magára venné, nem ismeretlen vagy ismerős blogosokról beszélek, hanem a hétköznapokban körülvevő néhány emberről:) Bár amelyik blogos magára veszi, annál biztos, hogy ül a feltételezés is :)))
Ha megkérdezné bárki is most, hogy hogy érzem magam, még a poszt megírása elött, közben, után is kijelenthetem, hogy remekül vagyok :)))
A barátnő kérdés még mindíg Damoklész kardjaként lebeg felettem és egyszer a jó vagy rossz válasszal lecsap..... Szerintem nem is olyan soká.
Szivecskének csak! :) (Bár úgyse olvas :P)
