Rájöttem, hogy nem a blog tehet arról, ha valami elromlik.
Nem blogolok mégsem jó valami. Kb 15 perce tudtam meg, hogy megcsal az, akit mindennél jobban szeretek.
Karácsony elött már kitört a botrány emiatt. Akkor meggyőzött, hogy buta vagyok! Azt mondta, akkor szóljak, ha nullába tudom bizonyítani. Hát eljött az idő.
Most, hogy támadhatatlanul tudom, most nem tudok sírni. Nem tudok üvölteni. Azt tudom, hogy fáj nagyon és remeg minden porcikám. Nem készülök bosszúra, nem gondolkodom. Azt tudom, hogy olyan vagyok, mint egy madár, aki végre elkezdett repülni és most mindkét szárnyát megnyesték- Nem tud az őt fenyegető veszély elöl menekülni, csak várja a biztos és elkerülhetetlen véget.
Nem tudok aludni, nem tudok magammal mit kezdeni, és a legfájóbb, hogy nem tudok kihez fordulni. Elvesztettem mindenkit, aki fontos volt. Zee eltűnt mindenki elől. Miki külföldön van, Tomi nem áll velem szóba pont a nagy Ő miatt. Kriszti barátnőm hasonlóan.
Elvett mindent tőlem és megsemmisített. Aki megmaradt, annak meg nem beszélhetek, hisz ez 2,5 éve titok ez a kapcsolat. Egyedül vagyok a fájdalmammal. Minden kilátástalan. Nagyon fáj és félek egy darabig ez nem is múlik.
