kajla

Egy dologra nem rossz ez a hely. Van egy mentsváram, ahol kipuffoghatom magam. Nem vagyok tökéletes...  sőt sokszor túlreagálok dolgokat és sokmindenből csinálok nagyobb problémát, mint amit megérdemelne, de... De bántanak dolgok.
2 napig csináltam anyu telefonját, mire annyi baj volt már csak, hogy nem beszélt magyarul, akkor rámförmedt oldjam meg. Nem mint ha eddig nem én oldottam volna meg. Persze utána elkövettem egy butaságot. Hagytam lefrissteni a szoftvert,ami álltal már csak segélyhívásra alkalmas. Nem elég, hogy ezért is megkaptam a magam beosztását, de még szivecske is közölte, hogy pont belőlem nem nézett volna ki ekkora bugyutaságot. Szuper. Én nem hibázhatok.
Hétvégén kiderült az is, hogy vaterán átvertek minket nem kis összeggel. Persze ki a hibás??????????? Na ötlet?????? ÉN!!!!!
Jól indult a hétfő, mikor egyébként is úgy kóvájgok, mint akit leütöttek, bááááár ez igaz is. A hétvégét ágyban töltöttem, mert rosszul voltam, ma már csak szédülök. Gondoltuk átvisszük a nem használt haspadot A-ból B-be. A háttámla saját életre kelt és akkorát adott a fejemre, hogy komolyan nem tudtam sírjak vagy nevessek.
Szeretném magam mögött tudni a mai napot és nem beszélni inkább senkivel. Én is harapósabb vagyok a kelleténél, de mások is engem találtak ma meg, mint közellenséget.
Megkoronázta a mai napot, hogy míg végre jó hangulatba meséltem Szivecskének, hogy mi mindent csináltam, ő ügyet se vetve minderre közölte, hogy a gyermeke kedvenc üzlete megnyilt és huhh de jó, mert a gyerek mennyi pénzt költhet majd itt és milyen büszkék is vagyunk rá. Másra se vágytam jobban, mint hogy a családjáról kezdjünk feledtébb mókás csevejt. Inkább letettem a telefont.
Kerüljetek el messziről, mert ma beszámíthatatlan vagyok.