Tök cikinek érzem már a beteges vásárlási kényszeremet, amit persze lelkes kis családomtól örököltem.
Reggel felkeltem és olyan üres volt minden... Nem kellett mennem cigiért, volt itthon tea és mindenhez alapanyag. Nah és akkor... akkor mikor már azt hittem így fog telni a nap, akkor az édesanyám jelezte, hogy menni kell vásárolni:D Halvány reménycsillagocska tűnt fel borongós egemen :))))
Nem is az, hogy akarok vásárolni, mert mikor megtehetem, akkor is még amire vágytam is feleslegessé válik és szépen visszateszem, csak egyszerűen az érzés. Elmenni, megforgatni, megtapizni, csodálni, képzelni. Utána persze a zacskók látványa, amiknek valahogy a lakásba kell kerülnie, már nem is olyan szívderítő látvány. Egyszerűen szeretek menni :) Mit nem adnék egy olyan igazi régi tipusú vásárnak egy kis faluban. Fonott kosár, biciklis jégkrémárus, nagyi a virágaival és a másik a kertből frissen szedett nem génkezelt zöldségeivel. Szerintem a vásárlási szokásaimról ennyit :))))

Akartam még valamit, de nem jut eszembe....
DE!!!

Azt hiszem könyvkiadásos álmaimat szerte foszlatja olvasóim nagy többsége :)))) Mivel én legtöbbször nem kommentet kapok, hanem privát üziket, így azt gondolom ciki engem olvasni :))) Tehát olyan vagyok, mint VV Anikó könyv Havastól. Mindenki beleolvas, de senkit nem érdekel :))) Max jó karácsonyi ajándék annak, akit utálunk és tudjuk nem meri majd kidobni, mert észrevesszük, hogy nincs a polcon :D