Köszönöm, hogy aggódtatok értem! Mindenkit megnyugtatok, hogy jól vagyok :)

A hétvége... Hmm hogy is kezdjem. Katasztrófa volt.
Nem nem az a rész, hogy mentünk kettesben kedvessel, hanem azt, hogy khm"azon" kívül én soha semmit nem csinálhatok jól. Néha lehet, hogy túlteng bennem a romantikus hajlam, de uram bocsánat, szükségem van érzelmekre, ha ez neki nem is tetszik, akkor is.
Kiakadtam, mert nem csinálunk semmit kettesben "azon" kívül, még ha megtehetjük akkor sem. És jól éreztem mAGAM, DE egyedül. Voltam a kilátóban, voltam a templomban(nem égtem el), voltam a doomban. Sajnos a Vasarely múzeum zárva volt, de mindezt egyedül tettem.
Utána részem volt egy nagy adag megalázásban is, majd mély hallgatásba, mert ugye NEM VOLTUNK EGYEDÜL!!!!!!!
Mikor végre kettesben maradtunk, akkor közölte nem hajlandó beszélni velem, mert veszekszünk. Betelt a pohár.
Tegnap annyira nem volt képes, hogy egy rohadt sms-ben jelezze mi a helyzet. Hülyített, ahogy szokott.
Este már xanaxal feküdtem és szokásommal ellentétbe kikapcsoltam a telefonom, mert nem volt kedvem az ő hangjára kelni. Máskor alig várom, hogy hívjon. Várt egy sms mikor felkeltem, hogy "kerestelek".
Reggel 8-tól próbáltam elérni sikertelenül. Jelenleg sikerült beszéljünk, de minek... A vérnyomásom egész pontosan 186/119. Fáj a szívem és rosszul vagyok! A napi fejfájásom köszönöm megvan. Most jön a duma nem akar leveszíteni. Na persze. Látom :(
Sírni volna kedvem, de mit érnék el vele. Nem lehet, mert a családom faggatózásával kéne szembesülnöm és uram bocsánat most nincs kedvem magyarázkodni és kioktatást hallgatni.
Tegnap már a legrémesebb gondolatok jutottak eszembe. 2 nap múlva lesz 4 éve, hogy egy kedves barátom meghalt és akkor lesznek a vizsgáim is. Néha eszembe jut mindent feladok, bár ugyanannyira tartom hülye gondolatnak is mindezt.
Gyűlölöm magam, hogy nincs erőm nemet mondani és hiszek a csodákban még, hogy megváltozik, hogy Én leszek az első. Hiú ábránd. Nem vagyok neki "megfelelő", mert ha az lennék nem szégyelne.
Ennyikecske