Minden olyan blogost, akiket olvasok, illetve nem mindenkit bocsánat. Illetve mindenkit olvasok, de nem mindenkit, csak sokukat megindított az ősz hangulata :)
Kényszert éreztem a kapott információk és az engem ért ingerek összességéből fakadóan a blogolásra.
Olvastam jót is rosszat is az őszről. (Mi lesz itt még télen:) )
Én szeretem, hogy 4 évszakos (volt) magyarország. A rossz anyagi helyzetünk, a buta pénzéhes politikusaink, a szegényes, de kapzsi magyar lélek mellett elfelejtünk megállni és megköszönni, hogy másoknak utazniuk kell, hogy lássanak napot, vagy éppen havat, vagy deres tájat, szürkeség után áttörő napsugarat, ami virágba borítja kishazánkat. Nekünk ez jó esetben megadatik. Nincs is szebb, mint a fölön heverő lehullott falevelek sűrűjébe gázolni, kicsi átfagyni, majd a meleg lakásba forró teát vagy bort kortyolni :) A család is többnyire együtt van ilyenkor, ha kicsik, ha nagyok, mert minek is mennének el este fázni. A kismanók már számolják vissza az időt a mikulásig, a téli szünetig, a karácsonyig. A nagyok agyalnak mivel is lephetnék majd meg egymást az év utolsó hónapjában. Személy szerint én igaz pénz nélkül, de várom már, hogy a villanyoszlopokról visszatekintsenek rám az aranyfényben úszó mikulásfejek, vagy csillagok és megnyissanak az igazi téli/karácsonyi vásárok, ahol horribilis összegekért ugyan, de még shoppingolni is lehet :)
Sétálok az őszi lehullott falevelek közt és csodálom a természetet. Minden élőlény tudja mi a feladata, kivéve minket. A vándormadár útra kél, a fa levetkőzik, a vadnyúl bundával tömi ki üregét, a ragadozók is megkeresik a téli vackukat, a virágok becsukják utolsó kis szirmukat is, eldugják leveleiket és úgy tesznek, mint, ha sosem léteztek volna. CSak a fű zöldel kitartóan, hátha mi bamba emberek a hidegbe is észrevesszük élénk zöld színét, és nem keseredik el, ha mégsem lesz látható elöttünk.
Mindenkinek javaslok egy békés sétát, csak is egyedül, mikor nem kell beszélni, csak mélán bámulni azt ami körülvesz és megérteni az üzenetét a tájnak. És kívánom essen a hó végre idén, hogy minden kicsi arcán mosoly legyen, mikor egy máskor lényegtelen domb oldala lesz a fő atrakció a kis szánkóval. És minden "nagy" hallja meg azt a csendet és nyugalmat, amit ad nekünk ez az idő. Ez egy szusszanat mindenkinek, hogy fellélegezzen. Ki kell használni. És még, ha ősz is van, üljetek ki az ablakba egy forró itallal, bugyoláljátok be magatokat és csak nézzétek, ahogy a fa ismét elenged egy levelet, vagy az essőcsepp számotokra hangtalanul semmisül meg egy nagy tócsában :)