kajla

Néha kiderül emberekről, hogy amennyire ágálnak a róluk alkotott vélemény ellen, annyira alá is támasztják.
Pár kedves ismerősöm írt néhány sort arról, hogy mik kerülnek ki itt-ott. Lényegében kb 1 mondatuk után közösen jutottunk arra a megállapításra, hogy több szót nem is érdemel, mert neki legalább, most van témája, tehát még jól is érezheti magát :))) Engem ez a része sem nagyon érdekel :)))

Ami viszont igen, hogy ma szálingózott a havacska :))) Jött nekünk mutatóba kicsit :)))) Bár Én 2 napja hóesésbe botlok, de azért jó volt nézni :)) Sokan állítják, hogy fehér karácsonyunk lesz végre, de egyenlőre én nem tudom elhinni :)))
Ma kicsit megpróbáltunk karácsonyi hangulatot varázsolni a lakásba, díszekkel meg üvegfestéssel. Jól szórakoztunk :)))
Aláfestő zajként ment a tv, amiben épp egy anyukával csináltak mély riportot, amiben taglalta, hogy mennyire jó anya, mert tudott szülni. Igaz se saját lakás se semmi, csak bele a világba minimális munkával.. Kedvenc törpém ücsörgött nézte a tv-t. Mi nem is figyeltük a riportot, mert mással voltunk elfoglalva. Törpe is szerintem csak bebambult, majd hátradől, mint a nagyok és megjegyezte. "Nono anyukája is ilyen. Mindíg szomorú és sosincs pénze, hogy csokit vegyen neki, de nono megvígasztalja, de az anyukája sosem boldog"
Hirtelen felkaptuk a fejünket és összeszorult a szívem, hogy a gyerekek mi mindent észrevesznek és milyen kis bölcsek és őszinték. Szántam azokat az embereket, akik csak szülni tudtak és erre büszkék miközben a gyermekük bármilyen kicsi is, pontosan ért mindent az Ő kis nyelvén. Persze sokan vannak, akik nem így kezdtek neki. Volt minden, ami szükséges az élethez, csak bekövetkezett valami anyagi változás és most megpróbálnak felkelni. Nem Én nem rájuk gondoltam. Nekik szívesen segítenék is, ha tudnék. Rossz volt azzal is szembesülni, hogy ha a másik embert így kifürkészik, akkor minket, akik közelebb vagyunk sokkal jobban . Belegondoltam, hogy amikor egy gyengébb pillanatában az embernek odajönnek a picurkák az 1000. kérdéssel és kicsit erélyesebben odamondjuk, hogy kicsit most ne, akkor mit gondolhatnak?
Ismét arra a megállapításra jutottam, hogy a picik minden rezdülésünket pontosan fogják és dekódolják maguknak. Jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat. Pont ezért tovább léptem és nem engedtem magam ezen gondolkodni, hanem újra festettünk, ragasztottunk, beszélgettünk, mondókákat mondtunk, karácsonyi dalokat tanultunk és jól éreztük magunkat :)))