Hát akkor veselkedjünk neki mi is történt eddig idén és mi az ami lehetett volna másképp.
Az élet szar! Hát ez pl lehetett volna másképp :) Nah, de komolyan...
Megkaptam kedvestől életem első üzletét, ami hozott magával jót és rosszat egyaránt. A jó az volt, hogy esélyt kaptam egy új életre, kiszabadulva a napi 8 órán át tartó, főnökökkel megfűszerezett fix munkától. A rossz, hogy beleugrottunk, de azt hiszem nem voltam felkészülve teljesen rá, így nem hogy döcögősen, de konkrétan rosszul indult, de ez az én hibám és remélem mostmár el leszek lepve munkával. Születtek új barátságok és szakadtak meg régiek. Nem bánom, mert úgy gondolom aki elmegy annak oka van. Valamiért nem passzol az életfelfogásunk.
Kedvessel sajnos az évet végig veszekedtük. Ez nekem a legfájóbb pontja az évnek. Hiába hevesek az érzések, ha valami mégis hiányzik a kerek egészből és annak a valaminek tudjuk a milétét és a megoldását is és mégsem.....
Vége szakadt a pécsi látogatásainknak is, amit én egyébként nagyon élveztem.
Gyermekkori barátom miután elhagyta Londont és haza szerelmesedett elment most canadába. Már előre félek, hogy ha egyszer talán onnan is hazatér, akkor a világ melyik ennél is távolabb eső pontját választja majd. Nagyon hiányzik, mert ő mindíg fel tud vidítani és a puszta jelenlétét is viccesnek találom :))
Másik gyermekkori barátom pedig helyet cserélve az elsővel elment Anglia szigetországba. Ő is nagyon hiányzik, bár mindkettejükkel napi szinten tartom a kapcsolatot, de mégis az a támasz amit nyújtanak az valahogy most olyan távolivá vált. Ő is nagyon hiányzik :(
Az albérletet felmondtuk, mert úgy volt, hogy ketten leszünk egy egészek, csak valahol máshol. Sajnos hónapok teltek el, de végül meg lett az újabb kis csinos albérlet. Már csak mi hiányzunk belőle.
Kedvessel romlott a helyzet. Már már végletekbe fulladó veszekedéseink elviselhetetlen fájdalmat okoznak úgy, hogy közben tudom kivel és hol van. Sajnos nem sikerül egy hullámhosszra kerüljünk a fontossági sorrendet illetően. Mérhetetlen szerelmet érzek iránta, de mégis mérgezi a mindennapokat a sírás és a közöny. Azt hiszem nem haladunk jó irányba.
Jövőhétre utazás van tervezve. Azt nagyon várom. Talán igaza van és sok problémánkra megoldást jelent majd csak magunkkal foglalkozni. Bár pesszimista vagyok.
És jön a karácsony, ami az elmúlt évekre visszagondolva nem rázza fel a lelkem. Hiányzik a hangulat, hiányzik a meghittség és azt hiszem belőlem hiányzik az a valami, amiért én vagyok én.

Mi volt jó???
Hogy még mindíg együtt vagyunk. Hogy élményekkel gazdagodtam és, hogy még élek.

Min változtatnék???
Talán előrébb helyezném magam és kiállnék az akaratomért és nem hagynám ennyiszer becsapni magam. Talán megkeményíteném a szívem és csak gázolnék át mindenen és mindenkin, nem törődve a sebekkel, amiket útközben szerzek. Azt hiszem az út végén elvéreznék, de akkor már nem emlékeznék kin és miért léptem keresztül. De ez nekem nem megy! Nekem odafent nem adtak zseni agyat, jó alakot, sok pénzt, de a francba azt hiszem szívvel nem spóroltak, aminek most annyira nem örülök!
Ezen kívül viszont semmin nem változtatnék. Tanultam mindenből és talán bölécsebb is lettem.
Talán a jövő évet is túlélem! Talán