1000 + 1 éve nem jártam itt. Nem azért, mert nincs mit írnom, hanem mert lusta vagyok leírni.
Utoljára januárban voltam itt. Azóta történt egy s más.
Nem is tudom hol kezdjem.
Voltunk kint február végén Angliába. Nagyon jó volt, többek közt azért is, mert Eastbourne-ban kezdtük az 1 hetes túrát, ahol a barátnőm próbál honosulni :) A szépsége a helynek többek között az, hogy igazi filmekből ismert angol sorházak vége láthatatlan sora fogad, mindez egy hegy oldalába (szerintem egy naaaaggggyon magas és meredek hegy ám). A vicces, hogy a közlekedés nagyon szuperül megoldott dolog, csak onnan ahol mi voltunk nem indul busz az állomás felé és fordítva. Tehát több átszállással élvezhettük volna a nem bkv minőségű szép piros buszok élményét, mindezt egy a barátnőm által meghatározott mátészalkai nagyságú településen. Tehát maradt a séta jó esetben csak lefele, rossz esetben felfele is :) Kapacitásom a sétát tekintve maximum a házból az autóig való távolságra korlátozódik, amit itt elég erőteljesen meg is éreztem :S A környezet gyönyörű. Mindenütt rendezett parkok, kedves segítőkész emberek és a tengerpart, na meg éjjel a rókák hada akik békésen sétálnak a városba és mégse fél senki, hogy veszett, mert ott ilyen elő sem fordulhat!. Persze lévén, hogy február és Anglia, így viszonylag csapadékos párás időt fogtunk ki, de legalább az itthoni mínuszokkal ellentétben ott pluszok uralkodtak :)
Rengeteget sétáltunk, nevettünk és szerettük egymást. Kivételesen a "párommal" se veszekedtünk, tehát jó volt. Sajnos nem volt túl sok időnk, mert kedden már csak éjjelre értünk oda, ami ugye jelentette azt, hogy az otthoni iszogatást leszámítva nem maradt idő és lehetőség másra. Viszont szerdát és csütörtököt végig túráztuk :) Eastbourne-tól nem messze található a Seven Sisters, aminek érdekessége, hogy egy 4 mészkő hegyből álló vonulat, ami csodaszép, hisz a teteje szépen rendezett füves kiránduló rész az oldala pedig hófehér mészkő, meredeken a tengerbe nyúlva. Csodaszép, csak mint említettem a lábaim 100 méterre vannak kalibrálva ez pedig kb 6 mérföld volt :) Sajnos ismét jött egy párás, csapadékos idő, ami ugye párosult a tenger sós párájával, amit én 2 cigi és 3 légszomjas harácsolásom között nyeltem szépen torokra :))) A seven sisters lábánál egy mindent felülmúló látvány fogadott. A filmekből ismert tengerben ücsörgő világítótorony a megszokott piros-fehér csíkozattal ott volt előttünk :) (Teszek majd fel képeket,de már csoda, hogy a bejegyzést elkezdtem :) ) Kávéztunk a tengerparton és végül megkegyelmezett a sors, mert taxival mentünk vissza ideiglenes otthonunkba. Utolsó esténket pedig egy hagyományos pub-ozással zártuk, ahol élőzenét játszott pár lelkes és kedves fiatal srác. Iszonyat jó volt, mikor a hegedűs a háztetőn című darab egyik jól ismert zenéje is felcsendült, amire persze mi Hofi átdolgozását kezdtük torkunk szakadtából (na azért annál halkabban) énekelni. A zenész srácot barátnőm megkérte, hogy játszák el nekünk még egyszer ezt a számot, de sajnos nekik addigra már le kellett kapcsolódniuk az erősítőkről, viszont a srác elkapta a harmonikáját és ráhúzott nekünk a nótára :) CSAK NEKÜNK!!!! Majd a végén erős akcentussal ugyan, de azt mondta, hogy köszönöm szépen:) Isteni este volt.
Másnap eljött a búcsú ideje Eastbourne-tól és Drága barátnőmtől, hogy újabb kalandba vessük bele magunkat az imádott Londonba.
Már a vonaton mondtam kedvesnek, hogy sajna de lázasodom és ez nálam azért nagy tragédia, mert 40°-nál kezdődik, ami ugye elég erős bőr és ízület fájdalommal jár és erőteljes legyengüléssel. Persze ő rögtön megállapította, hogy semmi bajom. A szállásunkra érve kipakoltam az otthonról hozott mini gyógyszertáramat, amit valami Isteni sugallatra pakoltam el lázmérővel kiegészítve. A vonaton való panaszomtól számítva nem egész 1 órával már a 38° -ot bőven túllépve (na ebből a mondatból hogy jövök ki? )állt a hőmérsékletem. Na de az ember, ha idegenben van, akkor nem szeretné az ágyat nyomni, így ellenkezve Kedves akaratával nyakunkba vettük a várost. Sajnos ez azt eredményezte, hogy estére kicsit ugyan, de túlléptem a bűvös 40°-ot és párosult egy fulladásos köhögő rohammal, ami egy idő után átment egy nem túl randi köhögéses öklendezésbe is. Rettentő nagy szenvedésemben megállapítottam, hogy a köhögő roham összeköttetésben van a szemhéjammal, ugyanis ahogy lecsuktam a szemem, hogy elaludjak máris aktiválta magát a fuldoklás. Innentől kezdve az elkövetkező 3 éjszakán az alvásom jó esetben és persze nem összefüggően(!) elérte a maximális 1 óra/éjszakát. Természetesen nem szegte kedvem a dolog és mentünk bevásárló utcáról bevásárló utcára, Big Ben-től a Tower-ig, ültünk buszon, sétáltunk hídon, fényképeztünk lépésenként :) Összegezve ez is Isteni volt. Ültünk a London Duck Tours-on, ami ugye egy városnéző busz, ami egy hirtelen ötlettől vezérelve bemegy a Temze-be, ami okot adott arra, hogy minden szabályt áthágva az ujjamat beledugjam életembe először a Temze vizébe :))))) Hát pont olyan vizes volt, mint a Duna és még a színe is hajazott rá :)))) Mentünk a London eye-re és megnéztük Sherlock Holmes múzeumát is. Mindenütt kedves és barátságos emberekkel találkoztunk, látszólag a munkájukat is imádták és igen bizony a turistákkal is nagyon jól bántak, mert ott van egy olyan szokás, hogy a fizetésedet a munkádért kapod és, ha nincsenek emberek, akkor megszűnik a munkád is és nem lesz pénzed sem. Tehát nem Magyarország, ahol tök mindegy, hogy nyitásra vagy zárásra, vagy köztes időpontba mész-e be a vásárlóktól mentes ám, de kicsit sem vevő barátboltokba, ahol személyes sértésnek veszik, hogy netán lehet hogy vásárolnál, miközben az undok arcú eladó épp eszik, iszik, telefonál. Összehasonlíthatatlan mentalitás. A vásárló utcák, amik nem túl rövidek és keskenynek nem mondhatók, mindig tömve vannak vásárlókkal (és tényleg vásárolnak), amik elenyésző része áll turistákból. Sokkal élhetőbb hely, mint mi kis országunk valaha is lesz. Az erőteljesen kívül lévő külvárosi része sokkal rendezettebb és tisztán tartottabb, mint a mi belvárosunk. Londonban voltunk a Hyde parkban, ami sok-sok filmben feltűnik és meglepő módon ott is rend volt. Sehol egy eldobott szemét, a kutyások összeszedik az állat piszkát. A park közepén egy kis tó, ahol mindenféle vízi madár lakik teljesen nyitottan a parkban sétáló emberek mellett és senkinek nem jut eszébe a madarakat kavicsokkal dobálni, vagy üldözni.
A galambok, ha kinyújtod a kezed rászállnak és békésen ücsörögnek, (majd egyszer csak azt látod, hogy a környék összes galambja megindul a kezed felé, hogy biza ők is most felcsüccsennek, ami nem egy bíztató látvány, így azt a párat is próbálod lerázni, míg a raj oda nem ér :))) A szürke mókusok úgy szaladgálnak az emberek között, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne és hozzá teszem ez ott az is, mert őket sem bántja egy idegbeteg szülő okos porontya sem és így nincs mitől tartaniuk. Vannak félőskébb egyedek, akik óvatosan közel merészkednek, ha hívod őket, majd a másodperc töredéke alatt ellenőrzik, hogy van-e kaja a kezedbe, ha van elveszi és elfut, ha nincs akkor azért fut el. Vannak olyanok is, akik ennél bátrabbak. Először óvatosságot imitálnak, majd ha kapott ételt és meg is ette, vagy eldugta, akkor már minden pofátlanságát elővéve felszalad a lábon és kiveszi a kézből a kaját. Nekem még a zsebembe is bekukkantott. Persze mi mivel etetjük őket? Pisztáciával :)))) Bár kiderült a mogyorót tényleg nem csak hagyományból fogyasztják, hanem náluk üti a pisztáciát :))
Néztünk őrségváltást is a palotánál, ami megint csak elkeserítő felfedezésre juttatott kis hazámat illetően. Temérdek ember volt kint, de nem vezényelték oda a készenléti őrezredet is, hanem pár lovas és gyalogos rendőr kegyetlen rendet tartva ácsorgott ott. Nem dobálták őket macskakővel, sőőőőt! gyakorlatilag a rendőrnek nem tetszett, ahol egy nő állt és kérdés nélkül rántotta ki a tömegből és helyezte át máshova. Nem kérdezett a nő, nem háborgott, hanem elfoglalta új helyét és boldog volt.
Egy szónak is 100 a vége. Csodálatos 1 hét volt még betegen is. Viszont wizz air-rel ne utazzatok. Borzalmas és felháborító embereket alkalmaznak és minden kisebb problémát alaphangon 10000-ért orvosolnak egy flegma kioktatással. Az oda és vissza úton is sok problémába ütköztünk, bár a légi utaskísérők tündériek voltak.
2. Rész Itthon
Haza érve megkezdtem 1 hónapos betegség letöltendőmet.
Sajnos hiába voltam eddigi orvos ellenes hozzáállásommal szemben most lelkes és mentem el dokihoz, a betegségem nagyon hosszúra sikeredett.
Valószínűleg nem ártott volna kifeküdjem, de a; nem bírok feküdni, b; 1 hét zárva tartás után nem írhatom ki, hogy beteg vagyok, c; amúgy is hozzá szoktam az eddigi max 5 órás alvásigényem mellett az 1, de max 2 órás alváshoz,így életbe lép az a; pont.
Tehát kaptam antibiotikumot és köptetőt. A hangom kb a haza érkezésünk utáni nap ment el és nem is jött vissza sokáig és a repülőn beszerzett füldugulásom is kitartott pár hétig. Mikor már nem bírtam a hang nélküliséget (kicsit beszédes lélek vagyok) és idegrohamot kaptam a köhögéstől, akkor megérkezett a torokfájás is. Doktorátus nélkül állapítottam meg, hogy nem hatott az antibiotikum. 2 hét elteltével és több angliában beszerzett és itthon is levadászott csoda gyógyszer és ősi módszer bevetése után ismét az orvost kellett válasszam. Elzavart gégszetre, ahol végre diagnosztizálták a problémámat. Arcüreg gyulladás. Remek. Felírt a Doki néni antibiotikumot újra, ami 3 szemből állt és állítása szerint is bivaly erős. Megesküdött nekem, hogy ez bizony most hatni fo. 2 nap múlva már nem csak suttogva tudtam keresztapa szerepében tetszelegni, hanem rekedten és nem túl nőiesen ugyan, de újra tudtam beszélni. Így 1 hónap folyamatos betegség után, már halványan ugyan, de látom az alagút végén a fényt :))) Pihenni persze azóta se tudtam, főként mert a hétvégén Kedvesnek a barátai jöttek vendégeskedni, ami temérdek kaja elkészítését jelentette, amihez még kicsikém hozzádobott egy "készíts krémest" kívánságot is. Így 10 óra munka és 2 óra bevásárlás után már est nekiveselkedtem az előkészítésnek, ami belecsúszott az éjszakába és reggel korán folytatódott, hogy a délutáni és éjszakába nyúló bulira minden tökéletes legyen! Büszkén jelntem! Az lett :D
Most hulla fáradt vagyok, mert ma meg takarítani kellett a buli utáni romokat :) Így hajnal 1-kor kezdem érezni, hogy az alvás jó, de mégis kirúg az ágy majd 7-kor. De hős vagyok, mert bizony egy egész regényt írtam és csodálom, ha valaki eljut eddig a mondatig :)))))
3. rész Szerelem
Hát ez nem lesz hosszú. Kedvessel rosszul áll a szénánk. Én már inkább kiszállok. A fájó, hogy a barátai is látják, hogy az ami neki van otthon az már nagyon nem jó és látják, hogy velem bulizik és újra nevet. De nekem pezsgés kell és nem akarom egyikünk életét sem megkeseríteni. Szerintem aki meg akarta volna oldani a dolgát az megoldotta volna, na de az ő élete. Elrontotta akkor hozza ő helyre, ha meg jó neki így akkor nem bánom. Remélem bárhogy is lesz sose bánja meg a döntését! Remélem Boldog lesz.
4. rész Búcsú :)))
Kedves olvasó barátom :) Ha idáig eljutottál, akkor vagy önsanyargató vagy és a béketűrésed határait pengeted, vagy élvezted a történetet :) Bárhogy is! Köszönöm, hogy elolvastál! Legyen szép estéd és napod holnap :)
Jó éjt mindenkinek :)))
