kajla

Mikor az ember elhiszi, hogy tényleg minden rendben. Ráfogja a rosszabb dolgokat a körülményekre s végül elhisz egy igéretet, akkor az ébredés ismét fáj.Vannak akik követelőzővé válnak ilyenkor. Követelik az igazságot, vagy kapaszkodnak egy reakcióba, hogy elhigyjék tényleg fontosak, és csak újból a körülmények okoztak galibát. De, ha ez a reakció sem következik be, akkor jön az elkeseredés. Hirtelen semminek nincs értelme. Fűszerezésként a keze is meg van kötve a társa elkötelezettsége miatt. A tehetetlenség leggonoszabb formája.Ülsz és tudod, hogy messze van a válasz. Nem tehetsz semmit, csak örlődsz. Nem érted miért történik. Nem tudod mit tettél amiért ezt kell kapnod.
Mindenki másképp vezeti le a stresszt.De ahogy ez a cselekmény megszűnik a gond ismét ott vár. Lesben áll a küszöbödön és újra elkezd fájni. Újra lassan telnek a percek és az órák. És újra tehetetlen vagy.
A könnycseppeket elmorzsolod, mert a körülötted lévők nem értik mi bajod lett hirtelen. Nincs ki megnyugtasson, mert senki nem tudhat semmit.
Ilyenkor döbbensz rá, hogy egy hazugságba élsz,de mit tehetnél... Hazugságod okáért olyat érzel, ami késztet, hogy újra és újra hazudj magad is. A fájdalommal pedig bármilyen szörnyű, egyedül kell megküzdj. Ő nem érti a többiek meg nem tudják. Egyedül vagy emberek milliói közt.