Eljött a nap, amitől mindíg kicsit tartottam. Elment a kedves nyaralni. Azt hittem könnyebb lesz, és vagyok annyira hatással a saját érzelmeimnek és gondolkodásomnak, hogy ez nem okozhat problémát. Tévedtem.
Még el se ment már hiányzott. Most szoktatom magam a gondolathoz, de nem megy.Az elmúlt időkben nem telt el nap, hogy legalább 3x ne beszéljünk telefonon, ha találkozni nem is mindíg tudtunk. Most nem egy nap fog eltelni, hanem 14. Tudom kivülről nézve csak egy hisztis nő defektje, hisz 14 nap nem a világ. Igaz! Nem a világ! Ez a pokol.
(Tudom ez egy szikrányi kis probléma, ami az enyém. Ismételten olvasnom kellett, hogy egy blogcsaládtag örök álomba mélyedt:( Ahányszor ilyet olvasok összeszorul a szívem. Most méginkább, mert Őt ismertem :( Teljesen idegenek voltunk egymásnak, amikor a bajban kezet nyújtott és felajánlotta a segítségét. Fornetti! Álmodj nagyon szépeket és néha nézz le ránk! )
