Nos jelentsünk helyzetet.

Napom: Fejfájással ébredtem, meg persze a szokásos telefonnal, ami jól esik minden reggel több, mint 1,5 éve. A napot a fejfájás miatt alvással folytattam.
Barátnőm beszervezett mára, hogy ne holnap kelljen mennem és meg kell mondjam jól éreztem magam :) Aztán jött a telefon. 20 mp-ig tartott. Este 7-körül jó. Repesés és a gondolat, hogy szeret annyira, hogy ne mondja le.
Továbbiakban átlagos nap persze nem átlagos fejfájjással. Majd telefon: Bocs, ma mégsem.

Kedvem: Pocsék volt, hogy fájt a fejem, de boldog voltam, mert hallottam. Ez mindíg boldoggá tesz. A nap folyamán izgatott voltam, hogy de jó lesz látni egy nyüves szaros puszira. Jött a telefon így estére levert,csalódott, keserű, fejfájós és szomorú lettem.
Büntiből a fél lakást kiganéztam. Most meg hörpintek, mert szomjan halok :)

The End