Ma a harmadik blogbejegyzésemet vesztem el a saját hülyeségem miatt.
Valami mindig közbejön. Főleg, hogy gondolkodom. Tudom meglepő:)))
Egész nap bambán nézek magam elé és próbálok megoldást találni valamire, amire nem hiszem, hogy bárki tudná a választ.
Gondolkodom valamin, ami kell nekem, de így nehéz, ahogy most van és elfogyott az energiám.
Kicsit gondoltam kikapcsolok és körbenézek a blogokon, de mindenhol gyászos bejegyzésekbe ütközök, ami érthető, hisz ezt a napot nevezzük a halottak napjának.
Sok dologgal nem értek egyet ezzel kapcsolatban, de mint láttam, nem vagyok ezzel egyedül.
Lehet rám követ vetni, de nem mentem ki a temetőbe. Se ma, se tegnap, se holnap nem fogok. Anyuék voltak kint helyettem is. Én nem tudok egy rideg robosztus kövekkel kirakott erdő és mező egyvelegében őszintén gondolni valakire. Ha megállok egy sírkő mellett nem az jut eszembe, hogy most tuti itt van velem, hanem, hogy a belőle megmaradt testet leásták x méterre és itt fent is hideg van, hát akkor ott lent mi lehet. Eleve már letargiát okoz az a szó, hogy halott.
Megtanultam 2 évvel és 25 nappal ezelőtt, hogy mit jelent a -nincs tovább- kifejezés. Nehéz volt, de átértékeltem dolgokat.
A halottakat nem érdekli hány szál virág van a síron, vagy hány gyertya ég. Mindez a saját megnyugtatásunkra történik. Azaz jelezni akarjuk magunknak és a többi élő embertársainknak, hogy hiába az idő mi nem felejtettük el azokat, akik már nincsenek itt velünk. Sokan kicsit sajnáltathatják is magukat, hogy milyen rossz, hogy itt hagyott, meg itt maradtam egyedül. És csak azt emlegetjük mi rossz nekünk. Sokszor szóba se kerül az akiről elvileg szólni kéne. Tisztelet a kivételnek. De lássuk be rólunk szól minden. És ez így természetes, csak hát Én nem tudom ezt őszintén csinálni. Én magamban gyászolok és nem telik el nap, hogy valamelyik halottam eszembe ne jusson. Szerencsésnek érezhetem magam, mert túl sok hozzám közel állót nem veszítettem el, de akiket igen, azok nagyon is közel voltak. Gyújtottunk itthon értük gyertyát. Most is égnek. A gyertya nyugtat és szép és bensőséges. A lángtól úgy érzi az ember, hogy egy kisseb csoda van jelen és a felszálló láng elvisz minden üzenetet.
És csak, hogy érzelegjek.... Egy-egy mondatot, had mondjak emberről és állatról, akiktől boldogabb az életem.
A sorrend véletlenszerű.
Joci volt az első ember, aki ha szerelem nem is volt, de megmutatta nekem, hogy igenis lehet valakit szeretni:))) Nem adta fel és galád módon ugyan, de megmutatta, hogy bontsam le azt a falat, amit magam köré építettem. Meg persze sok dög húzásával mindig ébren tartott, hogy figyeljek a részletekre:))) Ha közel sem volt tökéletes akkor is boldog vagyok, hogy megismertem :))

Anyai nagymamám. Hmm. Mit is írhatnék:)) Kicsi, törékeny, de nagyon kemény nő volt:)) Budapest legnagyobb gettójában élt olyan szegénységek közt, amit el se lehet mondani, de mégis mindig vidám volt és olyan szövege volt, hogy a mai fiatalság tanulhatna:) Bár sokszor Anyuék vittek neki még ételt is, mégis magához vette az unokaöcséméket az intézetből. Nem egy amerikai filmekben szereplő otthonsütő nagyi, de szerintem becsületre méltó a maga kis hibáival:))) Nem bánom, hogy ilyen Mamát kaptam.

Apai nagymamám. Őt nehéz jellemezni. Halottakról jót vagy semmit. Mégis úgy érzem, ha nem is pozitív, de okultam belőle. Még az élő fába is bele tudott kötni és olyan rémisztő gyerekkori szórakozásai voltak, hogy azóta is megpróbálom szem előtt tartani, hogy ne legyek ilyen :))) Talán az egyetlen jó döntése Apukám volt :)) De lássuk be ez minden ajándéknál több :) No meg, ha épp kellett neki valami, akkor Én voltam a kedvenc unokája :D

No és most elérkeztünk a két kedvencemhez:))) Ők nem emberek. Ők a kutyám (16) és a cicám (19). Őket nem tudom életszerűen leírni, csak a tiszta és őszinte szeretetet adták. Mi emberek erre sose leszünk képesek. Bánatosan néztek, ha szomorú voltál, dorombolt a cica, ha levert. És sokszor észrevétlenül is, de ott voltak melletted. Megbocsátották, ha egy rossz nap után őket csesztetted és az apró csínyükkel mindig megnevettettek. Nekik mindent köszönök:)))
És szorosan ehhez kapcsolódóan köszönöm, hogy van a görim, aki mindkét kedvencem jegyeit magában hordozza:)))

Kicsit most Én is emlékeztem:)))