Olyan nagyon rosszul esett, amit az az ember mondott, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit.
Egy elméleti beszélgetést folytattunk. Részint a kapcsolatunkról is.
Említést tettem, hogy az ember általában a párjával tud egyről a kettőre jutni, értem itt a lakásvásárlást, ami ugye nálunk lehetetlen, hisz nem tervezhetünk közöset, nem tervezhetem, hogy segít hosszú távon, mert ez illékony dolog.
A reakció megdöbbentő és nagyon nagyon bántó volt, még ha utána bocsánatot is kért. Megalázott a helyzet és a feltételezés is.
Annyit mondott fogjak egy 50-es pasit, aki majd vesz nekem lakást, mi meg járjunk össze továbbra is. Még most is elkap a sírás, ha erre gondolok. Tudom Én vagyok érzékeny, de ez fáj, Tőle nagyon is.
Ha ilyen lennék, akkor ki tudnám Őt is használni!!! LEhet ezt kellett volna inkább tegyem és akkor nincs sértődés.
Nem változott semmi bennem iránta, de ez nagyon mély nyomot hagyott bennem.
Próbálok nem is gondolni rá.

Egyébként csodás volt a napunk, ez vígasztal.