Ez a nap rosszul indult....
Reggel felkeltem időben. Szomorúan nyugtáztam a kb -8°-ot. Beértem rendes időben a munkahelyemre, sőt helyem is volt,de...!!!! De persze, hogy ne legyen szép a nap nem lehetett bezárni a központi zárat. Szupi... 10 percig nyomkodtam mire sikerült. Majd napközben milliónyi ember telefonált a hülyeségeivel... Egyszercsak Szivecske hív... Boldogság szerelem. Hívom vissza nem veszi fel. Dühöngtem, össze is vesztünk. Majd engedett és engedtem. Délutáni randi lebeszélve. Semmi gond. Végeztem, rohantam, hogy odaérjek a találkára. Kocsiba be, váltózárba be a kulcsot, váltózár nem nyílik, kocsi rükvercbe. Szivecske, mint mentőangyal értem, de addigra eltőrt a mécses. Szivecskével együtt vígasztaló volt, majd haza. Apuval megbeszélve, hogy vissza a kocsihoz, de ivott. Mondom oda Én vezetek, hogy kissebb legyen a rizikó, ezen üvöltözni kezdett, mire megint bőgtem. Apu engedett... Vissza a kocsihoz 10 perc sakkozás, hogy kinyíljon. Kinyilt. Indulás haza. Most whiskyzek és várom a rántottámat. Fogam persze egész nap görcsölve fájt. Remélem vége a napnak. Szivecske! Szeretlek és köszönöm, hogy szeretsz annyira, hogy elviselj!!!!
