Nem vagyok egy jóságos ember. Nem is akarok azzá lenni, mert nekem az nem megy. Mármint nem úgy értem, hogy tiszta dúvad vagyok, csak egyszerűen nem tudok mindenkit szeretni, nem tudok minden helyzetet feltétel nélkül elfogadni és nem tudok lehajtott fejjel távozni, ha valami nem tetszik nekem. Ilyen vagyok és ez van. Ennyi csá. Mindegy
3,5 év után eltöltöttük első közös éjszakánkat. Nem nem kell azt hinni, hogy apáca növendék vagyok. Egyszerűen az éjszakák kimaradtak eddig az életünkből.
Nem mondom, hogy nem volt jó. CSodás volt. Rosszul aludtunk mindketten, de nem azért (én legalábbis), mert nem örültünk egymásnak, egyszerűen furi volt ez a felállás.
Jó volt felkelni többször is és meglátni a sötétben is a teste körvonalát. Jó volt megérinteni, amikor csak akartam (igaz 1 percen belül lerepült a kezem, mert zavarta). Lehet sokat tapiztam.
Ettől függetlenül rengeteg dolog cikázik a fejemben kettönkről. Kiváncsi vagyok mi lehet még
Kiruccanásunk nem csak kettőnk miatt volt olyan csodás. Gyermekkori barátnőm oda költözött le. Sajnos egy sértődés miatt kb 1,5 éve nem beszéltünk és kb 2 éve nem találkoztunk. Ne firtassuk ki volt a hibás, mert szerintem mindíg kettőn áll a vásár.
Mivel ott voltam és volt szabad több, mint fél napom, így úgy döntöttem, ha még benne van a telefonomba a száma, akkor adok egy esélyt. Benne volt, sőt rá is ért.
Meg kell mondjam kétségek közt vártam a nagy találkozást, de úgy tűnt ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Jól éreztük magunkat és régi szokáshoz híven mindenkit kifikáztunk :D
Kellemes volt ez a hétvége, ezért hálás vagyok mindenkinek, aki hozzá járult. Rég éreztem ennyire jól magam.
