Rá kellett döbbenjek, hogy amennyire ismerem az embereket pont annyira nem. Annyi félék vagyunk és mégis mindannyiunk ugyan olyan. Mindenki azt akarja figyeljenek rá és ismerjék el őket. Ki-ki megteszi ezt magának, ha kell dicséri magát. Van aki sajnáltatja magát, de kiemeli azért a sorok közt, hogy "de nagyon jó vagyok" és el is várja, hogy ezt mások is megerősítsék neki. Van aki csak sajnálja magát és ezzel éri el, hogy aktuális környezete dícsérje és támogassa. Kivétel nélkül mindenkinek kell a figyelem. Szomorú, hogy ezt egyesek erőszakkal mások jó indulatára számítva érik el. Arra a következtetésre jutottam, hogy mi emberek nem vagyunk önálló lények. Társas lények vagyunk és mindíg a környezetünkből táplálkozunk. Hogy ez jó-e? Igen biztos, hogy az, mert míg nem kell különös erőfeszítéseket tennünk, hogy megkapjuk ezt, addig bizonyosak lehetünk, hogy vannak barátaink, ismerőseink. Olyan emberek, akiktől mi elvesszük ami nekünk kell és visszaadjuk jó esetben, ami neki kell.
Tegnapi napomat nem is tudom, hogy jellemezzem. Sajnos nem volt felhőtlen boldogság és nem volt áthatoló rossz kedv.
A vizsgám sikerült (elvileg), de kicsit árnyékot vetett a napomra egy 4 évvel ezelötti történés. Párommal is megbeszéltünk valamit, de persze miért is lett volna úgy :( Megigérte sokat együtt leszünk, elvisz vacsizni. Én, mint hülyegyerek a mesés könyvnek örültem. Ezután 1 órás késés... Persze olyan dolgokat mondtam neki, amit normál esetben nem tennék. Tényleg azt hittem nekem nem kell már hagyjuk egymást békén. Kitartó volt és nem hagyta. Aztán életem egyik legnagyobb vallomását hallottam tőle, ami persze ha más hallja azt mondja ez csak bla bla, de én ismerem és jól esett.
Próbáltam tegnap a szemészetre is eljutni, mert hát hónapok óta fáj a fejem és a szemem, gondoltam adó és tb fizető állampolgárként, ha "beteg" vagyok, akkor az orvosok, akik azért vannak, hogy az egészséget támogassák, Ők majd gyorsan segítenek rajtam. Nah persze! A szakorvosi rendelő kapujáig jutottam, mert ott utamat állta egy meglehetősen zord nőszemély, akinél meg kellett mondjam miért is vagyok itt. Gunyorosan rám nevetett és megkérdezte van-e időpontom. Hát baszki. Nem tudtam, hogy idejében jeleznem kell, hogy bajom lesz! Mondtam neki se időpontom se semmim nincs. Majd méginkább gunyorosan nézett. Gondoltam logikus mód kérek most időpontot, majd közölte adhat ő persze, hogy adhat. 1 hónap múlva. Rohadt jó! Végülis nem az ő bamba szeméről van szó! Gyűlölöm magyarországot, de komolyan. Patkány egy állam vagyunk mi. A politikusaink magasról tojnak a fejünkre. Az orvosok csak akkor segítenek, ha akár a halálos ágyadon is, de a zsebükbe dugod a pénzt, amiért te ugyanúgy megdolgozol, mint ő, csak Te nem életeket mentesz, hanem csomagolod a cigiét, vagy sütöd a kenyerét, varrod a köpenyét, vagy öntöd a védőszemüvegét stb.... Egyszóval. Utálom :(
Nah, de mára én is kipanaszkodtam magam, úgyhogy ennyikecske :))))
