Edda: Elsíratlak gyönyörű szerelem
Elsiratlak, gyönyörű szerelem.
Elsiratlak a saját vállamon.
Elsiratlak gyönyörű szerelem.
Lesz-e holnap, lehet, nem tudom.
Elsiratlak Téged is idegen,
Elsiratlak a saját vállamon.
Nem tudod meg talán sohasem,
Hogy tenger volt bennem a fájdalom.
Felszárítom könnyeim,
Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen.
Tálcán kínált szerelem,
Azt hiszed már tiéd a győzelem.
Mert még így volt jó,
Mert még így volt szép,
Mert még minden csak a miénk,
De néhány perc és még néhány nap,
És eljöhet a pillanat.
Mikor elsiratlak, elsiratlak, gyönyörű szerelem.
Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy: végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Én már tudom idegen,
A szívem mégis vadul kalapál,
Nem nyugszik meg sohasem,
Hát elsiratlak gyönyörű szerelem.
Mert még így volt jó,
Mert még így volt szép,
Mert még minden csak a miénk,
De néhány perc és még néhány nap,
És eljöhet a pillanat.
Mikor elsiratlak, elsiratlak, gyönyörű szerelem.
Mert még így volt jó,
Mert még így volt szép,
Mert még minden csak a miénk,
De néhány perc és még néhány nap
És eljöhet a pillanat.
Mikor elsiratlak, elsiratlak, gyönyörű szerelem.
