Kész! Elég volt! Tök mindegy kivel, tök mindegy hol, de jól akarom magam érezni! Ennyire egyszerű  a képlet. Nem kell nekem elsöprő szerelem, csak hogy valaki velem legyen, de úgy igazán. Kell valaki aki nem engem hibáztat mindenért, aki nem rajtqam tölti le a rossz kedvét, akit lehet sose fogok úgy szeretni, mint egy valódi szerelmet, de szeretni és tisztelni fogom, mert neki én kellek. Kell már egy kis boldogság nekem. Kell, hogy végre úgy aludjak el, hogy nem álomba sírom magam és nem számot vetek, hogy én mit is rontottam el. Annyiszor egy ember nem hibázik, mint amennyi rám van kenve.

Elég erősen úrrá lett rajtam a depresszió és nem azért, mert unalmamba nincs mit tennemm, hanem mert minden nap fáj és a fájdalom nem múlik, hanem egyre erősebb. Fáj felkelni és fáj elkezdeni egy napot. Csak egyszerűen fáj, mint egy gyógyulni nem akaró törés, ami elnyomja az idegeket. Azt az egyet nem érdekli, akit elvileg érdekelnie kéne