Nem érdekel már a hely rossz karmája. A párom tegnap azt mondta szeretne kisbabát tőlem. Szeretne egy kis vörös-göndör fürtöskét. Mindegy, hogy fiú vagy lány, bár szerintem ő fiúra gondolt :))) Hát a családfámat elnézve van is rá esélye. Na mindegy... Nem ez a lényeg.
Tegnap óta ezen jár az eszem, mivel a blogomból ismeretes, hogy nem élünk felhőtlenül, de ez megdobogtatta a kicsi szívem. Arról nem beszélve, hogy bármilyen is legyen a kedvesem, azt nem tagadhatom, hogy bármi is történjék, mellettem lenne.
Szerelmes vagyok belé is és a gondolatba is, hogy anyuka lehetek.
Minden vágyam volt, hogy babám lehessen tőle, de én nem vagyok az a fajta nő, aki nélküle dönt. Hozzá teszem, most sem én voltam, aki ezt a témát bedobta...
Páromat megkérdeztem az első döbbenet elmúlása után, hogy ő ezt mennyire gondolta komolyan. A válasza az volt, hogy teljesen, mire én megkérdeztem, hogy még akkor se kap sokkot, ha most leteszem a gyógyszert? Határozottan amellett döntött, hogy ne védekezzünk.
Azóta a szívem úgy dobog, mint, ha az ötöslottót ítélték volna nekem. Jut eszembe... megnézem a lottó számokat, amiből ti mit sem vesztek észre, de azért ideírom, hogy pill :D
Megnyugtatok mindenkit, nem kell nagyon szeretni, mert nem mi nyertük :))))
Szóval most úgy néz ki nekiállunk a közös picink gyártásához és valami csodában bízom, hogy ez mihamarabb megtörténik )))
Fura kimondani, hogy lehet, hogy lesz egy közös kisbabánk :)