Néha kívánom, hogy teljesen ismeretlenül írhassak valahova és teljesen őszintés. Sok dolog kikívánkozik belőlem, amit nem írok mégse le, mert bár nem az Én saram és nem érint se szerelmet se barátságot mégis szégyenlem, már csak azért is, mert az Én családomban megeshet ilyen.
Jó volna világba kiabálni, majd mindent elfelejteni, mert hát lássuk be... Az akinek elmondanám (valószínüleg el is mondom) nos,hát Őt vagy nem érdekli, vagy egyszerűen az érthető düh reagál helyette.
Ilyenkor érzem, hogy valami csak hiányzik. Ilyenkor érzem, hogy talán annak sem vagyok az akinek lennem kéne, akiről azt hiszem az akinek lennie kéne. Tudom ez nem teljesen érthető, de nem is baj. Egyszer tudni fogom mindenre a választ. Egyszer nagy és erős leszek, hogy minenen átlépjek, túllépjek.
Most végre nem volt baj, nem volt semmi olyan dolog, ami elkeserít, de most megint feszült vagyok és keresem az okokat miért lesz valakiből olyan ember, amilyen embert maga sem szeretne.
Mi visz rá valakit a hazugságra? Mi visz rá valakit a lopásra? És a bűnözés egyéb vállfajaira???
Nem tudom :( Remélem ezt soha nem is kell megtudnom, de ez most rossz. Ez van