Na akkor kezdjük egy vicces telefonnal, ami után a szívem megszakatt, hogy a néninek nem tudtam segíteni.

A lényeg. Néni betelefonál, hogy baj van a tv-vel. Mivel a telefon és a televizió 2 külön helyiségben volt így kénytelen voltam nagyon aprólékosan magyarázni mit nézzen meg.
Néni el.... 10 perc és csoszog vissza. 2 ilyen kör után kiderült, hogy a kártya fordítva van a készülékbe. Nénit kérdem, hogy esetleg a telefonkészüléket nem lehetne-e bevinni a tévékészülékhez. Néni : -de persze, akkor kihúzom.
Hát mit mondjak... reagálni se volt időm, mert a néni kihúzta a telefonból a zsinort és valószínűleg a készülékkel besétált, csak hát így az esélyeim lecsökkentek a nullára, hogy navigáljam :))))

Különben meg a fránya alagút vége egyre messzebbnek tűnik, de akkor sem hagyom magam. Meg fogom oldani a problémát, ha belehalok is. Persze csak átvitt értelembe. Elvileg kevesebb, mint 2 hetem maradt és a megoldás még várat magára. Ingerlékeny vagyok, de nagyon, mert kezdek nagyon nem kipihent lenni . Ez van :)  Csak Murphyt kellett volna lelőni, mikor elkezdte kiötölni a mondatot, hogy a baj csőstűl jön.

És végül, de nem utolsó sorban. Ha csak egy beszélgetés is egy kávézóban, de hihetetlenül fel tud tölteni. Kissé úgy gondoltam, hogy ha a véleményem nem is, de az, hogy lássam mit csinál fontos. Őszintén? Ez nagyon is jól esik :))) Szeretnék rendet. És szeretnék nyugalmat. Szeretném...