Az egymáshoz szokás nagyon nehéz 2 ember életében, főleg, ha két makacs emberről beszélünk.
Mi évek óta próbálkozunk ezzel és nem mondhatom még most sem, hogy leszámítva az egymás rigojáit jól ismerve összeszoktunk volna.
Sok apró bizgentyű van, ami még az ismerkedés fázisában csodás és nevetünk rajta, de pár hónap vagy év elteltével már idegesítőek lesznek és csak a szeretet ereje lehet, ami elviselteti velünk ezeket. Nem tudom bele tudnék-e vágni valakivel, akit még nem ismerek annyira egy együttélésbe. Szeretek kockáztatni, de vannak tettek, amiknek egy életre súlyát hordozzuk és megmásíthatatlanok.
Ez onnan jutott eszembe, hogy gyermekkori barátom elég fura döntésre szánta el magát, amit persze baráthoz méltóan támogatok, de próbálom felhívni figyelmét a hátulütőkre.
Megismerkedett egy lánnyal, akivel 2 hetet töltött együtt. Nem laknak egymáshoz közel, így a távolság kicsit megnehezíti a dolgot. Állítólag szerelem első látásra és most persze minden happy, de vajon így lesz ez 4 hónap múlva is? Nem lehet tudni igaz és persze lehet kockáztatni, de itt már a lány az esküvőt és gyermeket erölteti, ami persze mindkettő komoly döntést igényelne. Oké elválni el lehet ez igaz, de ha mégse jön össze a dolog, akkor a gyereket már nem nyomhatod vissza se anyuba se apuba. Persze lehet együtt folytatni a gyerek "érdekében", tönkre téve ezzel mindhármuk életét plusz, ha anyunak van még pár porontya ugye, akik ugyanúgy megsinylik, hisz már átestek egy elszakadáson. Féltem a barátomat. Ez a lány olyankor csapódott az életébe, mikor egyedül érezte magát és kapaszkodó kellett neki. Feleslegesnek érezte az életét. PErsze lássuk be! Mi nők erre rögtön rá tudunk érezni. Attól tartok ennek csúnya vége lesz. Erre már mikor csak leveleztek is voltak ráutaló jelek. MEgakadályozni nem tudom és nem is akarom, de azt sem akarom, hogy balul süljön el a dolog. Tehetetlennek érzem magam, mert természetes módon nem hallgat rám és nem is akarom ám, hogy miattam ne tegyen vagy tegyen valamit. Azt hiszem nem tehetek mást, mint hogy csendben várom a fejleményeket és, ha kell akkor ott leszek vele. Kicsit féltem azt hiszem.
2009.09.28. 11:36 Viba
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kajla.blog.hu/api/trackback/id/tr356225036
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
