Fura történet a mienk. Már többször vázoltam a kapcsolatunkat ebbe a blogba, tehát most a részletekkel nem untatok senkit.
Tegnap vízválasztóhoz értünk. Kezdődött egy otromba balgaságból és vége lett a mérhetetlen sérelmekkel.
Soha! Ismétlem Soha nem kértem senkitől olyat, hogy válasszon, de akkor maradjon meg nekem a választás lehetősége. Egyre többször érzem maga feleslegesnek, miközben látom a volt osztálytársakat, a régi barátokat és mindenkit magam körül, ahogy neveli csemetéit, nyaralást tervez a párjával, építik otthonukat. Nekem ebből annyi maradt, hogy Nézhetem ahogy neveli csemetéit, tervezi a nyaralásukat, építi a házukat. Az Én vágyaim még odébb vannak, mert jelenlegi választásom már azt a sok tervet rég másba feccölte. Sokszor eszembe jut, hogy komoly választás elé állít ezzel,míg én nem tettem ilyet. Választanom kell a szerelem és a nekem is járó "család" idill közt. Tudom badarság, de sokat gondolkodom azon, hogy nézem magam jópár év múltán, ahol egyedül a macskáimmal ülök, mert választottam. Vénlány maradok, mert így döntöttem. Nekem is csak egy életem van és elgondolkodtat, hogy Isten vajon ezt szánta nekem? Valami bűnöm van esetleg? Vagy csak egyszerűen a döntések halmaza hozza ezt nekem.
Szeretnék eltűnni. Néha már várom, hogy történjen valami, ami ehhez erőt ad nekem.

Viszont, míg elmélkedtem, addig lementem a boltba is a napi nikotin mennyiség beszerzésére. Bambán másztam  kifele a boltból mikor utamat keresztezte egy szakatt kisautó :) 2 kis helyes fiúcska útbaigazítást kért, amire persze egy tök használhatatlan információval láttam el őket :D Szuper :D Legalább a szemem legeltethettem :)))

Most ülök itthon, blogot írok és a romhalmazaim és a lakás romhalmazain elmélkedem ismét. Kéne egy lórúgás azt hiszem :)