Ez a nap, csak úgy eltelt. A semmi kísérte végig. Szerettem, de nagyon. Szivecskével többször is beszéltem telefonon. Megcsináltam a körmömet is csinire. Kis egyszerű és szolid. Most ez tetszik.
Este ismét felfedeztem, hogy az emberi faj söpredékei milyen szívós kis dögök. Bepróbálkozott egy buta liba, csak azt nem tudta, hogy lebuktatja saját magát a helyesírásával és az íráson áthatoló primitívséggel. Viszont segített, hogy elhiggyem Kedves szavait.
Most ülök és az alvásra gondolok, de nehéz elindulni. Nem szeretek aludni. Időpocsékolás. Nem beszélve arról, hogy az ember leteszi a fejét és arra gondol, hogy el kéne aludni. Ennek érdekében még a szemét is becsukja. Próbál olyan dolgokra gondolni, ami megnyugtatja. Persze általában inkább összegzi a napját. Felhúzza magát ismét egy kollegán, megbánja valamelyik mondatát és tovább emészti magát. Majd elkezd "más" állapotba kerülni, mikor áthatol a félig alvó állapoton valamelyik kereskedelmi csatorna reklámblokkjának hangja, ami 10x hangosabb, mint a műsor volt. Kitapogatja a távirányítót... kikapcsolja a tv-t, majd minden kezdődik elölről....
Ezek után....
Jó éjt
