Ma mikor haza vittem kedvenc 4 évesemet, valami fura erőtől vezérelve megálltam egy gyors és nem túl nagy üzlet mellett, hogy vásároljak magamnak önkárosító eszközt, azaz cigit.
A sors fura tréfájaként összefutottam egy régi osztálytársammal, akivel már a suliban sok évvel ezelött is utáltuk egymást.
Sose voltam egy agresszív teremtés, de miután iskola váltásom első napjától szekállt, így mikor a diri figyelme már nem az "új diáklányra" összpontosult, úgy gondoltam rendezem vele az erőviszonyokat. Emlékezetes volt, mert a tanári ajtajába vertem bele a fejét :) Persze nem lett semmi baja, max sutább lett agyilag, mint volt, ha lehetett még ezen rontani :)
Szóval miután megláttam cseppet se kedvelt "barátnőmet" gondoltam feltűnés nélkül irányt váltok és vásárlásomat valahol máshol intézem.
Tervemet meghiusította a forgó kapu és a fotocellás ajtó. Gondoltam jöjjön, aminek jönnie kell....
Persze a gondolatom végéig se jutottam, mikor harsány alt hangján átüvöltötte a boltot vihogva a nevemet ordítva, hogy de szupi, hogy lát. Reméltem az arcomról leolvassa, hogy ez nem kölcsönös. Mondom NEM KÖLCSÖNÖS!!! Nem esett le neki.
Jött a szokásos eröltetett dumi. -Hogy vagy?. Hát mondom ez komolyan érdekel? Mert akkor elmondom basszus, de nem hinném, hogy érdekel, tehát kössz.
Viszonzásul várt egy kicsit hátha érdeklődöm én is, de nem jött be a terve. Tojok rá, hogy van! Nem teszem fel a kérdést, ha nem érdekel a válasz. Persze ettől függetlenül belekezdett. Elmesélte, hogy a törvény még nem tiltja a genetikai hibás emberek szaporodását, amit ő komolyan vett és pottyantott 3 kölköt. Ezt még ki se mondta, mikor a másik sorbol ordítás, csattanás, sírás. Háhá mondom! -Fogadok a Tieid. Naivánk erre megkérdezte... -Honnan tudod? a szeme eskü még csillogott is. Hát mondom le se tagadhatnád...
Naivánk közölte ó lenne dumizni mi lenne, ha találkoznánk valahol. Persze megkérdeztem, hogy miért nem elég ez?
Nah akkor ütött be a krakk.. Sorokból elötoppant férje ura, akit talán jobban utáltam, mint Őt....
Csávókám nagy lazán odatipeg, mint, ha ő lenne a valaki, majd mint a filmekbe a buzi macho -Heló Baby. megjegyzéssel nyugtázta, hogy de nagy arc.
Tudtam, hogy menekülnöm kell...
Meguntam a bájcsevejt, majd emberének szóltam...
-Te xy jó a kabátod...
Emberke önelégülten feszített egyet, hogy mindenki lássa, majd a mondatot lezártam annyival... -Férfiben nem volt?
Mellettünk a vásárlók csendben fulladtak a röhögéstől, Csávókám süllyedt, kis felesége szikrát hányt. Én meg megkérdeztem van-e még kedve kávézgatni, majd ott hagytam őket :)
Máskor ablakon keresztül körbekukkantok ki van a helységben :))
