Megint végigolvastamn kedvenc blogjaim. Kivétel nélkül találtam megrökönyödést a halottak napjával kapcsolatos temető korzó miatt. Én már nem rökönyödöm meg, sőt nálunk hagyomány, hogy az év több napján kimegyünk a temetőbe az emberi szem szokásos és ízléses illúziójának és persze a szeretteink végső nyughelyének tiszteletének megörzéséért,de... És itt a De! Halottak napján nem megyünk. Az év többi napján is a lelkünk és a szívünk emlékezik rájuk, így a halottak napjából se csinálunk köznyelvel élve "ünnepet". Persze gyújtunk gyertyát, annyit amennyit kell, hisz a gyertya megnyugtat és ugye az elmélet csodás, hogy az örök világosság nekik, akik már nincsennek itt. Emlékezni nem egy napon kell az évben, ahogy szeretni se (karácsony). Jó persze ne hagyjuk ki a húsvétot se, tehát inni se egy nap kell :)) Röviden... Még mindíg undorítónak tartom azt, hogy némely emberek a látszat kedvéért tesznek dolgokat. Szerintem ennek szívből kell jönnie. Nem a ridek októberi fagyos talaj az emlékünk, hanem egy arc, egy mozdulat, egy hang. Persze tisztelet a kivételnek, akik nem a saját megnyugtatásukért teszik, hanem mert ott voltak utoljára "együtt" az illetővel, de Ők egytől egyig az év több napján is ott vannak. Azt hiszem ezt nem ragozom tovább. Felesleges.
Ma viszont minden összeesküdött ellenem. Az új telcsim lemerült, a netem meghalt, a routerem undokoskodott, a jelszavam elfelejtettem. Tehát globálisan semmi nem volt jó :))) Ahogy az se, hogy dolgoztam és holnap is dolgozom. Nem szép dolog ez. Az ötös lottómat is elvitték :( Dobjuk a mai napot :)
